Célom, hogy ráirányítsam az emberek figyelmét arra, hogy a bölcsőde és a szülő kapcsolatának minősége jelentős hatással van a szülő-gyermek kapcsolat minőségére is és ily módon egy nagyon fontos prevenciós eszköz lehet a gyermekbántalmazások elkerülésére.
Az európai gyakorlattól eltérően, hazánkban saját kisgyermeknevelő rendszer működik, ami a gyermek bölcsődébe történő beilleszkedését hivatott megkönnyíteni azáltal, hogy a gyermek biztonságérzetét fokozza. A gyermek kötődik a saját kisgyermeknevelőjéhez, aki figyelemmel kíséri a gyermek értelmi, érzelmi és testi fejlődését és egyéni fejlesztés keretében a gyermek életkorának megfelelő speciális foglalkozásokkal igyekszik a képességeit kibontakoztatni.
A saját kisgyermeknevelő ismeri a reá bízott gyermek személyiségét, érzelmi attitűdjét, a környezete iránti érzékenységét, csoportban betöltött szerepét, kapcsolatrendszerét. A gyermek viselkedésében történő bármilyen változás figyelemfelkeltő az őt ismerő, nevelő, gondozó, szerető kisgyermeknevelő számára. A kisgyermeknevelő kommunikációja/ kapcsolata a szülővel indirekt módon befolyásolja a szülő gyermekére alkalmazott nevelői módszereit, nézeteit.
Bölcsődében dolgozom, kisgyermeknevelőként. A munkám során számos alkalommal szembesülök azzal, hogy a szülők bizonytalanok szülői szerepükben és megerősítést, támogatást szeretnének. Évről évre egyre jobban érzékelhető számomra, hogy a családok élettere beszűkült, hogy a kulturális és tradicionális minták, amiket a szülők saját szüleiktől tanulhattak eltűnőben vannak. Úgy gondolom, hogy a média, az internet által közvetített feldolgozhatatlan mennyiségű információ sokfélesége a szülőket még inkább elbizonytalanítja szülői szerepükben. A TV-ben látott gyakran idealizált világ is frusztrálja a szülőt. Véleményem szerint az egyéni vágyak, az individuális törekvések kielégületlensége is rányomja a családok életére a bélyegét. A munkanélküliség, az életvezetési nehézségek, az esetleges rossz kommunikáció, vagy a megküzdési stratégiák hiánya újabb és újabb feszültségforrás az amúgy is törékeny egységet alkotó családnak. A szülők által fel nem oldott konfliktus a gyermekben egy állandó szorongást válthat ki. Az otthoni feszültség a gyermek viselkedészavarában vagy egyéb lelki, esetleg testi betegségében nyilvánul meg. A szülő immár a gyermekével is elégedetlen lesz, a frusztráció tovább nő. Az értelmi, testi, lelki és társas változások kölcsönösen hatnak egymásra. Véleményem szerint a
biológiai, pszichológiai, társas és kulturális tényezőket együtt kell figyelembe venni, ha meg akarjuk érteni a gyermek fejlődését illetve a szülők viselkedését. Figyelembe kell venni, hogy ezek a tényezők kölcsönös összefüggésben állnak egymással, szétválaszthatatlanul egymásra hatnak. Ebből is következik, hogy mennyire meghatározó a szakember szerepe a szülőkkel való kapcsolattartás során, hiszen a szülővel történő bármilyen kommunikáció illetve annak hiánya is, hatással van a szülő-gyermek kapcsolat alakulására.
